Kováts Róbert 1988 június 13-án született Budapesten. Bátyával szerető, odaadó családban nőtt fel. Vidám, mozgalmas gyerekkorát többek közt az olvasás iránti szeretet töltötte ki; számos ismeretterjesztő enciklopédiát, lexikont, valamint regények egész sorát falta be az évek során. 14 éves korában érintette meg őt első ízben az írás varázslata, amikor a család régi Brother de luxe írógépe a keze ügyébe került. És bár akkoriban nem igazán született érdemleges alkotás, mégis egy életre „megfertőzte” őt a történetírás csodája.

Az iskolában sokáig jó tanuló volt, emellett örökmozgó lévén rendszeresen sportolt; például a Budafok MTE serdülő csapatában focizott. A gimnáziumi évek során óriási romlás jelentkezett a tanulmányi eredményeiben, mely addig fajult, hogy a második évben megbukott, osztályt kellett ismételnie. Ennek oka egy depresszív, önpusztító gondolatokkal terhes lelki válság volt, melyből végül a kiutat a spirituális felé fordulás jelentette. Meghatározó és új alapokat jelentő változás volt számára az Agykontroll tanfolyam, valamint számos önfejlesztő, lélektani olvasmány; Eckhart Tolle művei, Dr. Michael Newton könyvei, Brian Tracy írásai, zen tanítások stb. A gimnázium után főiskolai hallgató lett, s éveken át tartó útkeresés következett a számára. Elsődleges célja az volt, hogy építészmérnök váljon belőle, ám ez nem vált valóra, ennek ellenére máig imádja az építészetet, az otthonok megalkotását.

2012-ben gyökeresen megváltozott az élete, amikor a kezébe került, azóta is az egyik kedvenc írójának tartott műve; Dean R. Koontz – A rossz hely. A történet elolvasása után mindent elsöprően érezte, hogy könyvet kell írnia, s meggyőződésévé vált, hogy regényíró lesz belőle. Az említett Koontz regény thriller műfaját tekintve szöges ellentétben állt az addig olvasott spirituális és önfejlesztő művekkel, mégis hatalmas inspirációs erővel bírt Róbert számára. Ettől kezdve közel egy tucat – thriller/pszichothriller - novellát írt egészen 2013-ig, amikor is egy horror novella pályázaton vett részt az Odalent című alkotásával, ahol holtversenyben nyert. Szívét követve eldöntötte, hogy mindent megtesz azért, hogy sikeres regényíró legyen, otthagyta a főiskolát, és elhatározta, hogy megírja élete első könyvét.

Bármennyire is szerette és szereti is mind a mai napig a thriller műfajt, mégis úgy döntött, hogy spirituális regényeket fog írni, mivel úgy gondolta, az ilyen történetekkel lehet a legtöbbet adni az olvasóknak. Ami egykor az ő életét mentette meg és tette sínre, másoknak is ajándék lesz. 2014-ben mindössze három hónap alatt írta meg A lélek útja című regényét. Az elkövetkező 1 év során legalább húsz visszautasítást kapott, ám ezek nem szegték kedvét, nem vették el önbizalmát. 2015-ben a könyv végül kiadásra került a Trivium Kiadó gondozásában, s ahogy később egy cikkben megfogalmazták; berobbant és azonnal letarolta a hazai könyvpiacot.

Kováts Róbert regényei azóta kivétel nélkül sikerkönyvek, s több alkalommal a bestseller listák élmezőnyében foglaltak helyet. 2019 óta magánkiadásban jelennek meg az újabb és újabb regényei. A többi mint 200 ezer rajongóval rendelkező író hazánk egyik legolvasottabb spirituális regényírója, aki történeteivel számtalan olvasó életét változtatta meg. Az írással az elsőszámú célja, hogy olvasóinak lelki támaszt, vigaszt, felemelést, motivációt és inspirációt nyújtson. Segítse az útjukat önismeret, az élet szépségeinek és igaz értékeinek felfedezésében, s az írás csodáját a lelkükben keltse életre. Emellett az ambiciózus író nagy célja az is, hogy szerte a világon megismerjék a történeteit.

Széleskörű ismeretei, alapos kutatómunkája, magával ragadó stílusa, a könyvek mély lelki töltete és tanító ereje, kristálytiszta gondolati/érzelmi leírásai, valamint sodró lendületű történetvezetése miatt szeretik elsősorban az olvasói. Közösségi oldalain aktívan tartja a kapcsolatot az olvasóival. Mindamellett, hogy sikeres író, hasonló eredményességgel vezeti a magánkiadóját, és szívügyének tekinti az olvasói elégedettséget, a lehető legmagasabb minőséget. És ahogy többször megfogalmazta:

„A láthatatlan pillanatokért írok. Azokért a pillanatokért, amik akkor történnek, amint egy olvasóm a könyvem elolvasása után hálás szívvel csukja be a hátlapot. Sosem láthatom ezeket a pillanatokat, de boldoggá tesz a tudat, hogy megtörténnek a világban. Életre kelt egy-egy történet az olvasóimban, és mécsesekként világítanak bennük tovább.”